halájkolómániád van, terjeszd békével, ördögi vigyorral
☮
Jézus, mi törént itt? - én is ezt kérdezem. A válasz viszont egyszerűbb, mint ahogy én most előfogom itt adni. Nem írok végrendeletet, nem hagyom rá senkire, sőt még csak meg sem ölöm eme blogakármit. Aki volt olyan elvetemült, hogy az én írásaimat olvasta, annak feltűnt, hogy az utóbbi pár hónapban nem nagyon volt mit olvasni. Jöhetnék kifogásokkal, de nem. A lényeg a lényeg, mélázgattam erről-arról, többek között a barbiek természetéről, az elvetemült egykerekű bicikilik legendájáról meg hugom kisujjának a körméről. Rájöttem, hogy ezek azok a dolgok, amiket megakarok osztani veletek. Nem világmegváltó gondolatokat akarok írni - ha akarnék se tudnék -, egyszerűen ...csak írni. De erre most várni kell. Az indok egyszerű, egy kis időre szeretném mellőzni az internet világát - nem teljes megvonásról beszélek, csupán drasztikusan csökkentem az itt töltött időmet és úgy gondoltam helyette elkezdek szőnyeget szőni. Energiát gyűjtök és visszatérek. Tehát ez nem búcsúszöveg, csak egy szöveg, ami választ ad a sokaknál felsemtett kérdésre.