Tudom mi a probléma. Reggelente már nem szól a vekkerem. Túl szép ahhoz, hogy fájdalmasan odacsapjak neki. Hiába is no, a hangja ugyan kibírhatatlan, amire a füleim kettéállnak, a szemeim pedig úgy kipattannak sötét állapotukból, hogy a retinám gyors harcot folytat a napfénnyel, de mégis néma üzemmódra tettem. Mostantól tényleg átadom magam annak az érzésnek, hogy a kakas kukorékolására ébredek. Ha már falusi, legyen nágyon áz.

Légy önmagad! - most ez a legfontosabb hajtóerőm azt hiszem. Egy ideje betuszkoltam magam a sálas-kesztyűs fiókomba, mondván, hogy majd télire újra előveszem. Ha szükség lesz rá. Talán jó volt ez a kis kikapcs, a láthatlan köpeny viselete ugyan meglepően kényelmes volt, de most már inkább ezt a göncöt teszem el jó mélyre a szekrényembe. Node a "légy önmagad" dumában is ott van a kis repdeső bogarantyú, szinte egy jelként, hogy axi intézkedj, rovarinvázió van a szobádban! Fel kell állítanom a fontossági sorrendet. Előbb legyek, aztán pókok! 

Ennyit a két nappal ezelőtt beígért jegyzetekről. Ilyenekre természetesen lehet még számítani. Mondjuk ezért nem szoktam ígérni semmit. Így tiszta a lelkiismim. Szappanos vízzel mosom naponta kétszer.

Nyakunkon a ballagás! Mindjárt itt az érettségi ideje! Remélem nem lesz úrrá rajtam a pánik. Mondjuk engem ez természetesen csak annyiban érint, hogy nem tudom kit ballagtatok. Olykor irigylem a saját problémáimat, amire nem tudom van e pontos megnevezés. Persze utána néznék, de ha ezt így beírom mister googlenak, a kíváncsi arcomba nevet hangosan, amitől egy részt megijedek, másrészt meg pofán rúgom. Ami Lajosnak nem fog jót tenni. Szóval a dilemmámmal így kettesben is maradhatok, köszönöm. A függönyt még elhúzom, a meghittség miatt. Félelmetes tud lenni, mikor zenét hallgatok írás közben és egyszercsak poháncsörrenésre leszek figyelmes. Aztán még négyszer. Rá jövök, hogy a gépből jön. Talán Lajos az. Na jó, ez már nem vicces, egyre hangosabb. Biztos, hogy nem a zenébe van bele építve, mert ha ennyi ritmusérzékkel rendelkezik, csakis egy démon lehet, aki beköltözött Lajosba! O. Éreztem a változást rajta, na de ilyen? No jó, hozom a szentelt olajat és a latinszöveges ellenátkomat. Túl sok supernatural. Az éjszakám mindenesetre nem lesz nyugodt.

Helyzetet jelentek: törökülés. No tehát a mellékelt ábra azt mutatja, hogy visszatértem. De hogy mit fogok mutatni az elkövetkezendő napokban, fogalmam sincs. Nyitott forráskód az életem. Mindenesetre ma még tanulok a holnapi témazárókra, aztán jövök ide írogatni az én megszokott zagyvaságaimat, de vigyázat! Ezek új zagyvaságok lesznek! Mert van ám belőlük a zsebemben bőven. Habár jóanyám párszor kimosta őket, de annyi frissítés kell. Hát öm. Meglátjuk mi lesz itten. 

Há, azt hitted, amit én hittem, mikor még azt hittem, hogy te azt hitted, hogy én rosszul hittem. De rosszul hitted, mert aaxi él és virul - végrendelet nélkül nem hagyom itt a bandát. Csak be van lassulva. Előfordulhat. Hogy tőmondatokban kommunikál. Jut eszembe. Nem jut eszembe. No, de most elemcsere volt, úgyhogy újra bepörög. Talán még nem csúsztam ki a határidőről, és nem késő, ha így január huszonötödike táján kívánok boldogságos őrült jó új évet az emberiségnek! Mindnek egytől egyig, még a kettediknek is! Érzem, hogy 2012 a változás éve lesz. Vagy nem, hiszen bármi megtörténhet ;)

Egyszer arra fogom, hogy nincs miről írni. Utána, hogy nincs idő - persze ilyenkor csak elferdítem az igazságot, mert igazából kedvem nincs, jaj ne, elárultam a titkos hozzávalót. És a helyzet, hogy manapság kedvem van blogolni - az igaz, hogy sosincs miről írnom, de akkor ránézek a törzsi dobomra, anyám idegeit húzom, hogy hangot adok ki a kezem segítségével belőle, aztán visszaülök és továbbra sem lesz ötlet, de még mindig ott van a virágos takaróm, amire ráfekszek és egy rétre képzelem magam, ahol elkezd üldözni Frankie és Darth Vader (tudom, hogy te is láttad az elmebeteg reklámot - ez itt a reklám helye volt) és máris többre jutottam az ötleteket illetően, mert ami volt, az is elillant. No, mindegy, a lényeg, hogy a napokban TÉNYLEG nincs időm. Ami meglep, de élvezem a rohanást. Úgyhogy szakadozva jelentkezek, remélhetőleg valamikor valami érdekesebbet is letudok darálni a dióhéjon kívül, mert dióhéjban ennyi lenne nagy hirtelenségiben.

ra-ra-raszputyin! moskau moskau!

Na nézzenek oda! Hova? Hát oda! Rám tört a karácsonyi hangulat. Rendben, nem mintha próbáltam volna neki nagyon ellenállni, pedig azért strandpapucsban nyomultam ma egész nap. Talán a hav az oka, hogy ilyen szépen hullik. Talán az a vicces látvány, hogy az udvaron a kútnál találtam egy megfagyott pókhálót, rajta egy megfagyott pókicával. Talán tesóm gyönyörű recsegős hangja, miközben ordibálja, hogy Ó-Ó-Ó KARÁCSONY REGGEL DÉLBEN ESTE, ORDÍTSD VELEM! Ó-Ó-Ó. Csatt. *a képzeletbeli pofon épp most ért oda bubifrizurájára* De az is lehet, hogy egyszerűen csak az ablakba állított két ananász hozta elő a hangulatot. Találgatni szabad.

Közben megtörtént az ajándékátadós programunk is. Ah, józeusz, engem sem érdekel, hogy mit kaptam, de csak ezzel az egyel, csak ezzel, hagy menőzzek legalább csak ebben az egy mondatban, mert törzsi dobot kaptam íjáíjáó! Hiányolom a békepipát, de nem vagyok telhetetlen, mert a laptopnak is jól jött már egy hűtő masina, így már nem égeti le a karomról a szőrt. 

Tehát, hogy jól lakjak és a káposzta is megmaradjon kecskét kell feltálalnod. Amúgy sem vagyok vegetáriánus, hogy káposztát egyek... A kecske is tökéletesen megteszi a jóllakottság érdekében. A bőréből meg csinálok egy másik törzsi dobot, az a hugomé lesz. Tamtam és Bambam lesz a művésznevünk. Mintha csak Flinstoneséktól szabadultunk volna.

semmi okos nem jut most az eszembe. mondjuk butaság sem.
és innentől megszűnök nyitott szemmel ébren lenni.

O, apitypangszárát, hogy szalad az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy véget ért az oskola, és elküldtek békével pompás téli szünetre, egy vissza ne gyertek!-el. Ja, hogy az óta még csak egy nap telt el. Minden világos - a karácsonyfa már fel van aggatva villogó rajzszögekkel. A hó is, botlatozva, de végül elesett. Akarom mondani, leesett. És az egésznek olyan a hangulata, mintha augusztus 20-a lenne. Pedig mindent ugyanúgy csináltam, ahogy az a nagy Karácsony kezdőknek nevezetű 420001 oldalas kézikönyvben meg vagyon írva. Komolyra és személyesre terelve a témát, én a karácsonyt már csak a családom miatt ünneplem, az egész hagyomány. Ha egyedül élnék, valószínűleg megnézném a Reszkessetek betörők azon részeit, melyben még Macaulay Culkin játszik, meginnám az epres teámat, aztán meg a spontán részlet jönne. Nálam a karácsony... nem. Már nem. Már csak a mama túrós lepénye miatt várom. Persze, nagyon jó érzés háton veregetni magam és hugomat a csodás karácsonyfa láttán, amit összehoztunk, de nem olyan, mintha a karácsony része lenne. Csak egy cselekvés, amit minden évben ugyanakkor meg kéne tennünk. Lehet az én látásommal van gond - még, hogy lehet, mínusz öt és feles plusz még valamennyi dioptriával biztos -, szóval nem. És most megnézem a dátumot. Ne-ne, köszönöm, ennyi taps nem kell, ugyan! Igen, megnéztem. Nem hiszek a 2012-es világvégében, de milyen jó már az a duma, hogy jövőre 2012, idén Last Christmas...

Őszinte leszek, ez az év egy kalap sípszó volt. Habár nem, nem biztos. Illetve lehet mégis. Összezavarodtam - ahogy egész évben volt. Eddig stabil volt a boldogság, néha bezavart a rosszkedv. De idén, volt a boldogság, és elég gyakran bepofátlankodott a boldogtalanság. Olyan gyorsasággal váltogatták egymást, hogy beleszédültem és kesze meg kusza minden.

Mindezektől függetlenül, remélem visszatértem - mint mondottam zavaros az agylé, de már csendesedik. Békés ünnepeket minden jóléleknek, és a petárdától ments meg zeusz, minket!

mintha rákaptam volna a festésre. és mintha tetszene. és mintha abszolút nem tudnék egy mukkot sem mondani. mondjuk ez abszolút igaz.

Igen, most már bebizonyosodott. A szünetek arra jók, hogy rengeteg tervvel készüljünk rá, aztán figyeljük, hogyan szalad tova a szabadidőnk legfőképpen semmittevések sorozatával. Annyi mindent összeírtam a fejemben, hogy miket fogok véghez vinni az idei őszi szünetben. Asztronauta előkészítőre beiratkozás, megtanulni intarziázni, elolvasni az angol könyvet, amit kivettem a könyvtárból, filmet forgatni Párizsban. De egyiket sem tudtam megvalósítani. Ehelyett hogy tölti a falusi lány a szünetét? Az It's my life-ra szedi össze a száradt szőlőleveleket a hugával, kiknek versenyben égtek húrjaik, majd megérdemelt pihenésképp lassított felvételben kergették a requiemre a csirkéket. Jaj, de ügyesek, kekszet nekik. Szóval hasznosan éltem meg ezt a hetet is. Meg úgy a többit is. Meg úgy általában azért igazodva bal oldalhoz csak annyi, hogy blablablabla.

Nagymama, áruld el, hogy ismerkedtetek meg a nagypapával! Jaj, befőttesburgonyám, nem olyan már az én memóriám, hogy minden kis jelentéktelen apróságra emlékezzék, de ha annyira szeretnéd megpróbálom feleleveníteni, a hiányos részeket meg kipótolom majd Hofi idézetekkel. A nagyapád akkoriban igazán fess legény volt, ő volt az ideál, minden férfiú olyan akart lenni, mint ő. És persze minden kis fruska őt akarta. Te is, nagyika? Én? No, ne nevetess szentjánosbogárkám, az én szememben az csak egy mamlasz volt, aki mindenkit becsábított a bozótosba, ahol a szűz piroskákból három pillanat alatt vörösmacákat csinált. Aztán meg Drága elvtársnők, drága elvtársak. Drága minden. Viszont én meg valljuk be szemrevaló kis parasztleány voltam, úgy fejtem a teheneket, mint a faluban senki. No de az öreg egyszercsak Etessétek anyátokat! Én meg beadtam a derekam, és azóta is bánom. Nagymama, akkor boldogtalan vagy? Hogy lehetnék boldogtalan, szegfűibolyám, mikor itt van ez a tündéri kis unoka nékem. No, de kezd sötétedni, ideje indulnod, Piroskám. Hazafelé a kereszteződésnél a bokorba dobj be nagyapádnak egy kis zsemlét, három napja is lehet, hogy odalehet.

táncold be magad a nép közé.

Nem is tudom. Az éjszaka közepén felriadok legszebb álmomnak hitt valótlanságból átkozva Allahot, hogy mindaz nem a valóság volt. De mégis megkönnyebbülten lépek ki bal lábbal az ágyamból. Mert hát hogy néznénk már ki, ha hivatásos Eddie Murphy imitátor lennék fehér nő létemre a valóságban is. Egyrészt igen, ez volt megkönnyebbülésem fő oka, viszont egy másik fekete ember szavait felhasználva, Nekem volt egy álmom (forrás: Martin Luther King, a többi levédve, még Eddie Murphy is), melyben nő férfi lehetett, férfi nő, a fehérnek nem volt kisebbségi komplexusa, a feketének meg főleg nem, mert hát láttam én már ilyen olyan filmeket. És a fajok keveredtek. Ha vizuális típusba tartozol megértem a félrehúzott szájmozdulatot, de ha nem, akkor szólok, hogy na szájadathúzzadfélre, mer az biz biz biz bizarr!

Nem mindig tudom mi a helyes lépés. Felváltva követik egymást a rosszak és jók. Számításaim alapján legtöbbjüket ballépésként vehetjük fel listánkra, de borra seprű, van jobb is! Ennyi? Ennyi. Ja jó.

          itt van az ősz, itt van újra
      október közepén rája gyössz?

Elvesztem a mindennapokban. Aztán a senapokban, míg nem kinyitottam a szemem, és lőn ráeszmélés - lejárt a kontaktlencsém. Rendesen depresszióba estem, hogy a porszemcsék már otthonossá is tették a lencsém, miközben az még szemeim ragacsos löttyében úszkáltak. Aztán kivettem és betettem az újat. Ma pedig úgy érzem, egy újabb világ nyílt meg előttem. Habár ez minden egyes hónap így van, mikoron a lencséimet csereberélem egymagammal. Gondolkodtam már rajta, mi van ha kamerák vannak ültetve bele, és egy titkos kém, kinek kiléte titkos, ettől olyan titkos, azzal tölti mindennapjait, hogy skubizza amit én. Látja amit én látok. Látja, hogy amikor megdicsérem a szomszédbácsi aktatáskáját, igazából a középről kopaszodó kobakját stírölöm ezerrel. Ha látja azt, amit én látok... az veszélyes. 

Kezitcsókolom hölgyem, hogy tetszik lenni eme verősen fényes holdinapéjtvilágon? Na de uram, maga holt részeg! Hölgyem, maga most választhat két lehetőség közül a holt részegségemmel kapcsolatban. Vagy téved, vagy pedig éppen egy zombival beszélget. Hívom a csendőröket! Rendben, mondja meg nekik, hogy psszt! Uram, kérem ez hallatlan, amit leművel. Meglepő, mert éppen beszélek, és ha maga válaszolgat nekem, akkor csak hallja, ami ugyebár nem lehet hallatlan. Esetleg kegyed remek szájleolvasó lenne? Mert ha igen, akkor ezt olvassa le, mert szavakkal kimondani, amit magáról gondolok, na az lehetetlen. Kérem hagyjon békén, én nem olyan nő vagyok, amilyenre gondol! Csak nem gondolatolvasó is? Azanyját, ezt mindenképp próbáljuk ki! Gondolok valamire, mondjuk most! Na, mi volt az? Belefáradtam a hülyeségeibe. Nem, Napóleonra gondoltam. Akkor most egy másikat. Uram, ne akarja, hogy pofon vágjam Önt! Ez meg Nikluoausz Koprikanusz volt. 

rendben, a kéz még gyakorlás alatt áll